Üdv és welcome!



Köszi, hogy idelátogattál. Azért hoztuk létre ezt a honlapot, hogy egy kicsit célzottan segítsünk eligazodni az együtteseim, zenei formációim és, nem utolsósorban, gondolataim között. Igyekeztünk mindegyikhez egy kis leírást is adni, amelyekre, ha érdemesnek találod, tovább is léphetsz. Még nincs készen mindegyik oldal, de szépen lassan őrölnek a malmok és egyszer majd-csak összeáll az, ami lefedi a valóságot. Továbbá: találhatsz még itt nálam Youtube-csatornát, ahol videóim vannak; Wikipedia-t, ahol írtak rólam; Soundcloud-ot, ahol néhány dalomat meg is hallgathatod, illetve egy levelezési címet, ahova szeretettel fogadok minden színű, szagú, formájú és tartalmú üzenetet. Természetesen, ahogy időm engedi, igyexem válaszolni is rájuk!

Néhány szót "karrier" magamról...

Budapesten születtem a ’80-as évek elején, itt is nőttem fel. A Kaukázus Tatabányán alakult, ezért sokan gondolják - és kérdezik - hogy "tébányai" vagyok, de igazság szerint fővárosi szülemény vagyok. Egy vidéki zenekar mindig szimpatikusabb - gondoltuk anno - ezért is "erőltettük", marketingeltük magunkat tatabányainak.

Zeneiskolába nem jártam, néha bánom, néha nem, de az általános iskolámban kezdtem el gitározni, méghozzá azért, mert megtetszett, ahogy egy napközis tanár játszik és énekel nekünk. Régi magyar beat-korszakbeli dalokat kezdtem gyakorolni és elég hamar megírtam az első dalaimat, amiket a nővérem kétkazettás magnójára fel is vettem. Bizonyos értelemben magamnak fedeztem fel a többsávos felvételezést - amin a világ a ’60-as években már túlvolt. Korán elkezdtem zenekart szervezni, valamiért nagyon érdekelt ez a világ, pedig érdekes, hogy a mai napig nem tartom természetes közegemnek a színpadot - hála vagy átok, de vannak még bennem drukkok egy-egy fellépés előtt. Szerettem zenekarneveket adni: Gálya, In medias res, Sunny snack bar, Hattyúk tava, Zuzmó, majd Kaukázus, Hahó, K2.

Külkeres szakközépbe jártam, ahol picit talán kilógtam a sorból, elég sok összetűzésem volt a reál tárgyakat tanító ofőimmel, ennek ellenére az iskolai diákéletben jól pörögtem, természetesen iskolai indulót is írtam, ami néhány rázós helyzetből ki is mentett :) Szép emlékeket őrzök, nagyszerű osztályom volt, szívesen újrajárnám még egyszer!

Nehezen szántam el magam a továbbtanulásra, sajnos jellemhibám a megmérettetések iránt érzett, lesajnálással keveredő feleslegesség érzés, bizonyos értelemben nehezen tudok hosszútávra gondolkodva döntéseket hozni, ezért a felsőoktatásba az érettségi után 2 évvel kerültem be. Ez már Tatabánya volt, ahol "modern üzleti tudományokat" kezdtem el tanulni. Hogy ez pontosan mit jelent, a mai napig nem definiálta senki, de "természetesen" kőkemény reál tantárgyakkal néztem szembe, amelyeket ugyan nagy nehezen teljesítettem, de annyira elvette a kedvemet az egésztől (és becsapottnak is éreztem magam), hogy viszonylag nyugodt szívvel engedtem el az üzleti karriert.
De az említett főiskolán kezdtem, úgymond, független életet - másik város, szülők nélkül - és itt is, és mégis megtalált a muzsikálás, szervezkedés. Miszerint ott alapítottuk meg a KAUKÁZUST, és az első lemezfelvétel is ott történt. Ebben társam Fűrész Gábor lett - ő ott tanított, bár engem nem. Innen már a Kaukázus élete eléggé összefonódott az enyémmel, teljes kedvvel és erővel "építettem", ahogy tudtam. Visszakerültem Pestre, megismerkedtem a szakma engem érdeklő részével és friss arcként, jó számokkal szép lassan beszivárogtunk először a koncerttermekbe, majd a Petőfi Rádió átalakulásával a magyar médiába is 2008-09 környékén. Onnan eléggé felgyorsultak az események, sok munka, sok koncert, sok buli, sok utazás - és a Kaukázus átlendült egy megélhetési, túlélési szakaszba, ahol már egyáltalán nem tudtam úgy dolgozni, alkotni, ahogyan annak előtte. Így aztán 2010-ben, cívódások közepette, bizonyos szakmai csúcson, közös megegyezésel letettük a dolgot.

Magánéleti szálak is közrejátszottak, de ezekről nem érdemes és nem is illő beszélni. Dióhéjban annyit, hogy egy számomra mai napig nagyon fontos és pótolhatatlan emberrel kötöttem össze életemet. Három igazi "szerelem-gyerekünk" született, szépek, okosak, szuperek, egészségesek. 2012-ben elváltunk, más utakat járunk, de Apaként, gyermekeim stabil társaként természetesen jelen vagyok és mindig is jelen leszek az életükben.

Időközben megszületett gyermekeimnek írtam az első gyerekdalokat, amelyből szépen felcseperedett a HAHÓ gyerek-együttes, egyik legismertebb dalunk a Földlakó - van ilyen című lemezünk is. Járogatunk ovikba és családi rendezvényekre koncertezni, igazi élmény gyereknek, szülőnek, nekünk is egyaránt. Tervezünk további lemezt is. A Hahó együttes nekem egy kicsit ilyen "pót-valami", nem vagyok mindig a gyerekeimmel, "viszont" sok-sok más gyereknek tudunk boldogságot, örömet okozni a muzsikánkkal.

21. századi trubadúrként egy szál gitárral is adok előadói koncerteket, ennek egy Kaukázushoz nagyon közeli rajongó barátom adta nevét: KAFKAZ. Lírikus, kritikus, szerethető és őszinte dolog. Kb. olyan, mint a Vadnyugat végén indiánnak lenni...

A KAUKÁZUS újjáalakulásáról sok mindenki kérdezett már - és fog is még kérdezni. Sajnos nem tudok / tudunk egyértelmű, egyszavas választ adni az összeállásra, de azt bizton állíthatom, hogy nem az anyagi továbblendülés vezetett minket, hiszen mindannyiunk aktív zenészként, illetve polgári munkából relatíve jól megél. Sokkal inkább gondolom, hogy túl az emberi kapcsolatok minőségének ingadozásán, tudunk egymásnak érdekesek lenni és a különbözőségek összeadódnak néhány új dalban, esetleg egy új korszakban. Dolgozunk az új lemezen, nekünk és a stábnak is fontos, hogy egy menő lemez szülessen meg! És igen nagy örömmel tapasztaljuk hogy a 2 év szünet ellenére a zenekar ismertsége nem csökkent - sőt nőtt - és szép számmal látogatnak minket a koncerteken újra a kedves apró tömegek...